Amit Csehországban a Sadleci osszárium, Olaszországban pedig a Santa Maria della Concezione, azt Lengyelországban a czermnai Szent Bertalan templom – közismertebb nevén a koponyakápolna – képvisel… vagyis egy olyan nagyszabású memento moriról beszléhetünk, amely valószínűleg minden egyes látogatóját velőtrázó borzalommal telíti el.

A kápolnát magát a helyi egyházközösség papja, egy bizonyos Wacław Tomaszek építette 1776-ban, és két barátja – név szerint J. Schmidt és J. Langer, sírásó – segítségével mintegy tizennyolc éven keresztül gyűjtögette és tisztogatta az itt talált emberi csontokat, hogy végül létrehozhassa belőle, ezt a lenyűgöző épületet, mely egyszerre tölt be funerális és szakrális szerepet. A kis barokk kápolna falát ugyanis csaknem háromezer koponya borítja, míg a pincében további huszonegyezer található! Ezeknek a csontoknak a zöme egyébként nagyrészt olyan emberek maradványai, akik vagy a Harmincéves háború (1618-1648), vagy a Sziléziai háborúk (1740-1763) idején lelték halálukat – leszámítva persze azokat az embereket, akik részt vettek az építkezésben; az Ő koponyájukat ugyanis tiszteletből az oltáron helyezték el, 1804-ben. Mögöttük egy feszület látható; a csontfal két oldalán pedig egy-egy fülke, bennük egy-egy faragot angyallal, melyek közül az egyik egy latin feliratot tart a kezében, ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy „Feltámadás a Halálból”.

A kápolnát elhagyva körbesétálhatjuk még a helyi temetőt is, habár leszámítva egy-két régebbi sírkövet, semmiben sem különbözik a legtöbb magyar falusi temetőtől. Czermna egyébként Alsó-Szilézia déli részén, a cseh határhoz egész közel fekszik, vagyis Magyarországról sem elérhetetlen távolságra.