Hamarosan itt a mindenszentek ünnepe, aztán pedig a halottak napja: ilyenkor a legtöbb ember emlékezik, gyászol, gyertyát gyújt és virágot visz szeretteinek sírjához. Érdemes azonban jobban megismerkedni a kegyeleti-, valamint temetkezési szokások mibenlétével és ezek hagyományaival is, s erre talán nincs megfelelőbb hely, mint a Kegyeleti Múzeum.

A múzeumot 1991-ben a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. hozta létre, azzal a határozott céllal, hogy a még fellelhető kegyeleti relikviákat összegyűjtse és bemutassa. Hamarosan fel is halmozódott annyi tárgyi emlék, hogy azt 1991. április 24-én bemutassák. Akkoriban a kiállítás még – tematikáját tekintve – nem volt egységes, ám mégis megalapozta egy szakgyűjtemény létrehozását. Egy évre rá – egy nagyszabású épületrekonstrukció után – a múzeum két nagyobb terembe költözött, majd egy harmadikkal bővült, aminek eredményeként a közel másféléves gyűjtőmunka gazdag anyagát rendezték és kiállították. 1993. május 19-én az Intézet hivatalos állami engedélyt kapott a múzeum működtetésére. Nemsokára azonban – egy, az egész Kárpát-medencét felölelő anyaggyűjtés után – szükségessé vált a múzeum további fejlesztése, valamint tematikus átrendezése, mely munkálatok 1998 áprilisában fejeződtek be, újabb két helyiséggel növelve a kiállító területet. Így tehát jelenleg a Kegyeleti Múzeum öt kiállítóteremmel plusz egy dokumentációs teremmel rendelkezik.

Az első a Néprajzi terem: itt kapott helyet a Kárpát-medence népművészeti anyaga. A vidéki szokásokban ugyanis az elmúlás az élet folyamatába illeszkedő nap volt, amely a külsőségekben ugyanúgy megjelent, mint az érzelmek és a hiedelmek világában. Több régió gyászkellékeit is megtalálhatja itt az érdeklődő, úgymint például a somogyi (csökölyi fehérgyász), bakonyi (nyárádi hideglepedők), csitári, széki, tápiósági, nyírségi területekét; illetve a matyók, svábok, palócok és csángók népviseleteit is.

A második a Szertartáskocsik és történelmi fényképek terme: a városi polgár zárt életének nem felelt meg a falusi gyász nyitottsága. Családi körben a gyász kifejezésének szigorú szokásoknak megfelelően kellett lezajlania. Ezt a fegyelmet részben feloldotta a gyász pompája, amelynek elterjedése megteremtette a városi polgárság kegyeleti kultúráját. Ebben a helyiségben kerültek elhelyezésre a gyászhuszár egyenruhák, díszes lószerszámok, kandeláberek, több „Szent Mihály lova” és végül halottaskocsik – üveges és oszlopos, valamint egy nagybörzsönyi bányász-szertartás kocsi is. A terem falát pedig a XX. századi nagy budapesti temetések fényképanyaga tölti meg.

A harmadik a Szertartás terem: itt főként a gyászszertartásokon használt egyházi öltözékeket, gyászruhákat, szertartás-, ima- és énekkönyveket, mécstartókat, feszületeket, szobrokat, halotti maszkokat (pl.: Kossuth Lajos maszkja), szemfedőket láthatunk. Két igazi ritkasága a teremnek a kolostorkoszorú és egy 1830-ból származó, az esztergomi Primátus diák által kézzel írott német nyelvű szertartáskönyv, amely az Észak- és Közép-Európában használatos imákat és zsolozsmákat tartalmazza.

A negyedik, egy szinttel lejjebb lévő terem az Út vége terem nevet kapta: ide kerültek a temetkezés jellegzetes tárgyi emlékei. Így például koporsók (szegvári fűzfakoporsó), szarkofágok, urnák, fejfák és kopjafák. Külön érdekessége a teremnek, a II. József terveztette alul nyitott ún. pestiskoporsó.

Az ötödik az Időszakos kiállítások terme, ahol nemrég mutatták be a mexikói-halottkultusz kiállítást, „csonti” figurákkal, áldozati oltárral, kegytárgyakkal és a mexikóiak bizarr jókedvével.

Kegyeleti Múzeum
1086 Bp., Fiumei út 16. – Kerepesi temető
Telefon: 06-1-323-5132
Nyitva tartás:
Hétfőtől – Csütörtökig : 10.00 -15.00
Pénteken: 10.00 – 13.00