Pár hónapja Pesthidegkúton volt elintézni valóm, és ha már itt jártam, akkor meglátogattam a Véka utcai temetőt – Budapest azon ritka temetőinek az egyikét, melyet már rég lezártak ugyan, de nagy szerencsénkre a mai napig nem számoltak fel. Hajdan az egykor önálló Hidegkút falunak két temetője is volt: az egyik a mai Templom köz mellet, a másik a Véka utcai temető. Előbbit bezúzták és később parkosították – Mosbach Park –, utóbbit egyszerűen csak „elfelejtették”.

Mindenesetre tény, hogy a kert elképesztően lepusztult állapotban van: az idők folyamán széthordtak mindent, a sírköveket megrongálták, sőt valószínűleg több nyughelyet is kifosztottak. Az emberi rongálások mellet pedig a természet sem volt kegyesebb, hiszen az egészet elborítja a gaz és a borostyán, olyannyira hogy egyes sírt szó szerint képtelenség megközelíteni. Nagy szomorúság fogja el az erre járó látogatót, s még inkább lehangolja a környezet kontrasztja, ugyanis az elfeledett temető mellet jómódú, úszómedencés családi házak sorakoznak, s a környékbeliek is úgy tekintenek rá, mint egy sötét foltra, melyet jobb elkerülni, leszámítva egy-két helyi lakost, akik – mint később megtudtam – célul tűzték ki a temető rendbehozatalát. Remélem, sikerrel járnak.

Az utolsó sírkövek feliratai egyébként nagyjából az 1940-es évek végéig datálhatóak, ami arra enged következtetni, hogy a temetőt 1950-ben szüntette meg a város vezetése – „Nagy” Budapest létrehozása után – hetvenöt másik, főleg külvárosi temetővel egyetemben. Az itt eltemettek jelentős többsége egyébként német származású volt, ami nem is csoda, hiszen Hidegkútot német telepesek alapították újra a törökök kiűzése után. Azt hogy magát a kertet pontosan mikor is alakították ki, arról sajnos nem találtam érdemi információt, de annyi biztos, hogy a XIX. század végén készült kataszteri térképeken csupán a Templom köznél lévő temetőt tüntették fel, a mai Véka utcát pedig ekkor még csupán a Höhbach nevű erdős terület határolta. Ezért aztán – véleményem szerint – valamikor a XX. század elején innen különíthettek el egy kis darab földet, az új temetőnek, felváltva a helyhiánnyal küszködő régit. Ez viszont azt jelentené, hogy a Véka utcai temető körülbelül csak fél évszázadig volt aktív használatban.

Azt nem tanácsolom senkinek, hogy csakis a temető kedvéért kiutazzon Pesthidegkútra, de ha valaki arra jár és szereti a régi, elfeledett temetők hangulatát, az szánjon rá némi időt és sétálja körbe egyszer. És ha már ott vagyunk érdemes egy fél órára kitérni és megmászni a közeli Kálvária-hegyet is, mert csodálatos panoráma nyílik az egész vidékre.