Az angliai Humberside vidékén, World Newtontól nem messze óriási – hét és fél méter magas – sírdombra emlékeztető ősrégi halom található, amelyet Willy Howe-nak hívnak. Valószínűleg az újkőkor vége felé hordták össze, s mind az angolszász, mind a skandináv telepesek temetkezési helyet véltek benne felfedezni, innen származik a neve is, a „howe” szó ugyanis temetkezési dombot jelent.

William of Newburgh XII. századi krónikaíró – aki a környéken született – a következő történetet meséli el: Egyszer késő este egy falubeli férfiú pityókásan igyekezett hazafelé, amikor a Howe felől éneklés és mulatozás zajait hallotta. Odament, s a halom oldalában talált nyitott ajtón belesve ragyogóan kivilágított tágas termet pillantott meg, amelyet lakomázó férfiak és nők zsúfolásig megtöltöttek. Az egyik szolga észrevette, hogy ott áll, s egy kupa bort nyújtott át neki. Emberünk a bort azon nyomban kiöntötte a földre, de a serleget nem adta vissza, hanem elfutott vele. A lakoma résztvevői üldözőbe vették, neki azonban – zsákmányával együtt – sikerült épségben hazaérnie. Mint elbeszélte azért nem merte meginni a bort, mert ha a lakomázók területén ezt teszi, az alvilág urainak a markába kerül.

Az említett serleget utóbb I. Henriknek (1100 – 1135) ajándékozták, aki sógorának, Dávid skót királynak (1124 – 1153) adta tovább. Évekkel később, amikor II. Henrik (1154 – 1189) azt mondta, hogy szeretné megnézni, Skóciai Vilmos (1165 – 1214) visszaküldte Angliába. Hogy aztán mi történt vele, sajnos nem tudni.

Mindenesetre egyes Skandináviából, Angliából és Észak-Németországból származó feljegyzések tanúsága szerint a középkorban több serleget is elloptak a „tündérektől” hasonló körülmények között.

Egy ilyen fennmaradt tündérserleg a londoni Viktória és Albert Múzeumban található, Edenhalli kincslelet néven. A szokatlan tervezésű zománcozott és aranyozott üvegkancsó Szíriában készült a XIII. században, és öröklés folytán került a cumbriai Edenhallba való Musgrave család birtokába. A legenda szerint a serleget tündérek ejtették el, amikor a közeli St. Cuthbert-kút körüli mulatozás közben meglepték őket. A megzavart tündérek elszaladtak, de tudtul adták, ha a serleg leesik vagy eltörik, a család magva is megszakad. Így tehát különösen vigyáztak rá, s valahányszor valaki inni akart belőle, egy asztalterítőt tartottak alá, készen a baleset elhárítására.